Tibor
forrás: fradi.hu

JANURIK KINGA MIAMIBAN PIHENT A SZÜNETBEN

Utazásokkal töltődött fel a nyáron a Ferencváros női kézilabdacsapatának a kapusa, aki a következő idényben is bezsebelne egy aranyat.
JANURIK KINGA MIAMIBAN PIHENT A SZÜNETBEN fotó: fradi.hu

Janurik Kinga fantasztikus tavaszt produkált, poszttársa, Bíró Blanka sérülése után szinte egyedül védte végig az idény második felét, ráadásul nem is akármilyen hatékonysággal. A magyar élvonal összes kapusa közül ő teljesített a legjobban, a Magyar Kupa-döntőben pedig „szuperhősként” járult hozzá a győzelemhez. A sikerekről, a jól megérdemelt pihenésről, a Miami felé lekésett csatlakozásról és az újrakezdésről is beszélt a válogatott kapus.

Vártad már, hogy kezdődjön az új idény vagy jó lett volna még egy kis szabadság?
Nagyon jó volt pihenni, a családdal lenni, nyaralni, de vártam már az új szezont, az új csapattársakat és a régi csapatot is, mert… Mert nagyon szeretek ide, a csarnokba jönni, szóval tényleg jó volt a szünet, jól esett feltöltődni, kicsit kézilabda nélkül lenni, de örülök, hogy elkezdtük.

Alaposan kihasználtad a szünetet, sokfelé utaztál, melyik helyszín tetszett a legjobban?
Miami volt a kedvencem, teljesen más világ, egyszerűen fantasztikus volt, nagyon jól éreztem magam. 

Rég vágytam már az amerikai útra, kicsit féltem is, hogy milyen lesz, ráadásul döcögősen indult, mert az első átszállást lekéstük. Akkor még az is eszembe jutott, hogy talán nem kellene Amerikába mennem, de aztán minden nagyon extra lett ezen kívül, igazán feltöltött.

2020 nyara óta szinte egy szusszra nyomtátok végig az olimpia miatt a két idényt és a három világversenyt, plusz a selejtezőket és a hozzájuk tartozó felkészülési időszakokat. Benned volt már az az érzés, hogy elszöknél kicsit a világ elől?
Nagyon bennem volt, igen. Igaz, az utolsó héten, amikor elkezdtük a Magyar Kupa-felkészülést, akkor egyáltalán nem ez volt a legerősebb, nem az járt a fejemben, hogy milyen sok időnk lesz majd pihenni. Sokkal inkább arra gondoltam, hogy ez az a hét, amit úgy kell végig vinnünk, hogy vasárnap nyerjünk. A döntő után legalább egy hét még azzal telt, hogy a győzelem pillanatai, az utána lévő bulik villogtak a fejemben, minden nap megnéztem az aranyérmemet, sőt, mindenhova vittem magammal, ahova mentem.

A döntő a koronája volt a tavaszodnak. Te is így látod?
Blani sérülése után az elején féltem, hogy milyen lesz, hogy nincs mellettem partner, aki, ha nekem nem sikerült, akkor segít a csapatnak. Sok támogatást kaptam, hétről hétre épült bennem a bizalom, ebből táplálkoztam, és tudtam, hogy képes vagyok erre, éveken át csináltam hasonlót már korábban.

Ez a magabiztosság pedig akkor sem dőlt meg, amikor a Siófok elleni Magyar Kupa-elődöntőben nem igazán működött semmi? Még a te fejedről is a saját kapudba pattant a labda egyszer.
Az első mérkőzésünk nem jól sikerült, se támadásban, se védekezésben, de nők vagyunk, előfordul, hogy egy héten belül játszunk két olyan meccset, amiből az egyikre azt mondják, hogy serdülő szint, a másikra meg azt, hogy BL-t is nyerhetünk, de ez ilyen… Megszoktátok, hogy gyorsabban öregedtek mellettünk.

A döntő hajrájában aztán olyan voltál, mintha háromszorosára nőttél volna, az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabda kapustól, Nagy Viktortól ismert mozdulat alapján pedig úgy tűnt, hogy tényleg úgy érzed, azon a napon nem létezik, hogy legyőzzenek.
Amikor ráfordultunk az utolsó tíz percre, szoros volt az állás, és tudtam, hogy jön az az időszak, amikor muszáj segítenem a csapatot. Tudtam, hogy nem lőhetnek gólt, és akkor mi biztosan betalálunk és megnyerjük a meccset. Nem tudom elmondani, hogy mi járt át, valami olyasmi, mint a filmekben a szuperhősöknek, amikor azt érzik, hogy aznap megmentenek valakit. Az egész kaput megpróbáltam befalazni.

Szintet léptél, vagy csak épp jobban szem előtt voltál a Ferencvárosban, pláne az utóbbi fél évben?
Mindenféleképpen szintet léptem, de már az első itteni évemben is. Nagyon sokat segített ebben Norbi (Duleba Norbert kapusedző – a szerk.), tudta, mi az erényem, és azt is, min kell javítani, én pedig teljes mértékig hittem a munkájában, közben a BL-ben szerepelhettem, nem is akármilyen fal mögött, szóval talán két szintet is léptem előre. Az elmúlt fél évben mentálisan fejlődtem a legtöbbet, hiszen most már tudom, hogy mivel tudom magamból ezt a teljesítményt kihozni – akkor is, ha Blani visszatér.

Elkezdődött a munka, és mostantól jövő év június elejéig szinte nincs is megállás. Készen állsz?
Úgy érzem, feltöltődtem, kipihentem magam. Furcsa volt, amikor a héten először álltam kapuba, de ez normális, hiszen hosszú idő telt el az utolsó meccs óta. De nem csak én állok készen, hanem a csapatból mindenki. Fantasztikus játékosok érkeztek hozzánk, és amúgy is elég jól összeállt a csapat magja a tavasz végére, szóval remélem, nagyon jó év vár ránk. Meg kell mutatnunk, hogy milyen erősek vagyunk, a Bajnokok Ligájában is szeretnénk komoly eredményt elérni.

Két éve vagy a Ferencváros kézilabdázója, és ezalatt két aranyérmet nyertél – gondolom, a harmadik szezonban sem akarod lejjebb adni.
Beszéltük is a lányokkal, hogy legutóbb a Magyar Kupát nyertük meg, előtte a bajnokságot, úgyhogy most akkor jöhet a harmadik sorozat is… Tényleg nagyon szeretnénk sikeresek lenni, minden nap ezért dolgozunk.

További cikkek