JÖHETNEK AZ EREDMÉNYEK

AHHOZ KÉPEST, HOGY TAVALY VOLT, HOGY A KIÁLLÁS IS NEHÉZKESEN MENT, AZ IDEI SZEZONBAN TÖBB GYŐZELMET ÉS KÉT KEK-BRONZÉRMET IS SZERZETT AZ EGYETEMI CSAPAT. A LUDOVIKA CSATA JÁTÉKOSA, SZARKA ZSÓFIA ELÁRULTA: A SZEZON VÉGÉN ÚGY BÚCSÚZTAK EL EGYMÁSTÓL, HOGY JÖVŐRE MÉG JOBB EREDMÉNYEKET SZERETNÉNEK ELÉRNI.

Mi volt a legkedvesebb emléked ebből a szezonból?

Azzal kezdeném, hogy a tavaszi félévben nagyon keveset jutottam haza, Bajára. Rengeteg egyetemi elfoglaltságom volt, hétvégente pedig dolgoztam. Az egyik pécsi meccsünkre anyukám is el tudott jönni, úgy, hogy hónapok óta nem láttuk egymást. Erről a csapattársaim is tudtak, és látták, hogy mennyire sokat jelent nekem. A feldobás előtt mindannyian köszöntek neki, integettek. Nagyon kedves és megható pillanat volt. A játékot tekintve a DEAC elleni hazai mérkőzésen ment a legjobban. Sokat tudtam a pályán lenni és dobtam is 18 pontot.

Mit gondolsz, mi hiányzott a csapatból, hogy elérje a rájátszást?

A mostani szezon abból a szempontból szerencsétlenül alakult, hogy többen abbahagyták a játékot, illetve a csapat nagy része a szakdolgozatát írta, ami miatt tavasszal, az utolsó meccseinkre már csak 5-6 játékost tudtunk kiállítani. 5 játékosnak egy 12 fős, komplett csapat ellen meccset nyerni – ez nagyon nehéz dolog. Sokszor jó helyzetben elfáradtunk a szűk keret miatt, összeestünk a harmadik negyedekben és sportáruházakat megszégyenítő módon adtuk el a labdákat. Jó lett volna egy kicsit több edzésnapot is tartani. Sokszor estek egy időpontba a mérkőzések az edzésekkel, így a meccs kiváltotta az edzést. Bármennyire is jó a kapcsolatunk a lányokkal a pályán kívül, össze kell szoknunk a pályán is. Jövőre szeretnénk ezen változtatni és megbeszéltük a lányokkal, hogy keressük a lehetőséget futni, dobni, hogy fejlődhessünk és jobb eredményeket érjünk el.

Mit profitáltatok a felnőtt csapat működéséből?

A vezetőség évközben felajánlotta, hogy a Ludovika-FCSM Csata dietetikusa velünk is foglalkozik, illetve a csapat erőnléti edzője, Horváth Balázs is lejött hozzánk. Megdolgoztatott minket és adott edzéstervet. Maximálisan érezzük a klub támogatását.

Részt vettél a tavaszi Kárpát-medencei Egyetemek Kupáján. Hogyan emlékszel vissza a rendezvényre?

Amellett, hogy beneveztünk a tornára, a minket nem érintő mérkőzéseken a zsűriasztal feladatait láttuk el. Munkából érkeztem a meccsekre, és mivel soha nem írtam még jegyzőkönyvet, így a támadóidő-mérés volt az elsődleges feladatom. Jó csapatépítő program volt ez nekünk. Szerintem azért nagyszerű a kezdeményezés, mert a sportkedvelők többféle sportágat kipróbálhatnak, valamint mi, személy szerint megismerkedhettünk olyan határon túli magyar csapatokkal, akikkel az egyetemi bajnokság keretei között nem játszunk Nagyon pozitív olyan új emberekkel találkozni, akik ugyanazt a sportot űzik a tanulás mellett, mint mi.

Mit jelentett számotokra a bronzérem megszerzése?

Bármennyire is szeretem a csapatot és érzem úgy, hogy a lehetőségeinkhez képest sok munkát fektettünk az idei szereplésünkbe, a meccsek többségén sajnos nem úgy jöttek ki a dolgok, ahogy azt szerettük volna. Éppen ezért volt nagyon pozitív töltés, önbizalomnövelő eredmény a tavaszi KEK-bronzérem.

Mit tanulsz itt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen?

A Rendészettudományi Kar hallgatója vagyok, bűnügyi szakirányon. Ebből kifolyólag elég nehéz összeegyeztetni a tanulmányaimat a kosárlabdával, mert kötöttek a programjaink. Reggel eligazításon, délután pedig leléptetésen kell jelen lennem. Jelenleg még alapszakos vagyok. A hogyan továbbról még nem döntöttem, mert inkább a jogi pálya vonz. A nagy álmom, hogy katonai ügyész legyek.

A csoporttársaid, hogy viszonyulnak hozzád, „a kosarashoz”?

Tudják, hogy kosárlabdázom és néha le is jönnek a meccseimre, hogy szurkoljanak nekem. Őszintén remélem, hogy nem csak azért, mert pontot lehet érte kapni (mosolyog). Amióta a csapattársam, Darvas Dóri sportnagykövet lett, még több emberhez eljutnak a mérkőzéseink. A toborzás nem sikerült rosszul, volt olyan találkozónk az év vége felé, amin 20-30 szurkoló kint volt, akik nagyon pozitív atmoszférát teremtettek. Egyébként, ha meccsünk van vagy emiatt későn érek vissza a kollégiumba, és emiatt ki kell hagynom egy hivatalos programot, ezt szerencsére az elöljáróim is tolerálják.

Milyen kosaras múlttal érkeztél az egyetemre?

Tíz évig kosárlabdáztam Baján, de 16 éves koromban részleges bokaszalag-szakadást szenvedtem. Szerencsétlenség a szerencsétlenségben, hogy a külső bokacsúcsom letört, ezért nagyon meggyengült a bokám. Akárhányszor ráálltam, bevérzett, és kórházba kellett menni. Abba kellett hagynom a sportot. Személyi edző segítségével rehabilitálódtam, de miután megerősödött a lábam, akkor sem éreztem úgy, hogy vissza kellene térnem. Egyetemen vettem újra kosárlabdát a kezembe, akkor már nem okozott gondot a mozgás.

Hogy kerültél a MEFOB-csapathoz?

A 2019/20-as idényben már tagja voltam az együttesnek. Elég jó csapatunk volt, be is jutottunk a rájátszásba. Ezt azonban a koronavírus első hulláma miatt már nem lehetett megrendezni. A következő szezonra teljesen kicserélődött a játékoskeret, és mivel minden ismerősöm abbahagyta, vagy máshol folytatta, én is úgy döntöttem, hogy nem kosárlabdázom tovább. Nem sokkal később a járvány miatt engem is levezényeltek a határhoz, így sajnos nem is tudtam volna részt venni a MEFOB-csapat munkájában. Idén aztán egy barátnőm, Sándor Boróka unszolására újra mezt húztam.

Miért jó ebbe a társaságba tartozni?

Szerintem ez legfőképpen az edzőnek, Vikinek (Vincze Viktória – a szerk.) köszönhető. Olyan légkört teremtett a csapaton belül, hogy élvezzük a mérkőzéseket és az edzéseket is. Ha kell, motivációs beszédet tart egy rosszul sikerült első félidő után, de tolmácsolja is a kéréseinket a vezetőség felé. Az is előfordul, hogy megdorgál minket. A hónapok során mi is átvettük a felszabadult, lelkes stílusát. Mivel kis létszámú csapat vagyunk, nincsenek klikkesedések és gyakorlatilag mindenki mindenkinek a barátja.

Ezek szerint a meccsek, edzések mellett is találkoztok?

Igen, kulturális és egyetemi programokon is feltűnünk együtt. Az egyetemi rendezvényeken is közreműködünk, de persze szórakozni is elmentünk már a többiekkel.

Milyen céljaitok vannak a következő szezonra?

Ahogy említettem, szeretnénk többet edzeni. A lányokkal a szezon végén megbeszéltük, hogy többet dolgozunk és száz százalékosan beletesszük a munkát. Mindenki úgy érezte, hogy ez a szezon inkább az ismerkedésről szólt. Jól éreztük magunkat, de a várt sikerélmény elmaradt. Akik idén államvizsgáznak, azok jövőre visszatérhetnek hozzánk. Szeretnénk bővíteni a csapatot, jó lenne egy szélesebb rotáció. Mindenki nagyon elszánt. Remélem, hogy szeptemberre is megmarad a lelkesedés.